Néhány nappal ezelőtt kaptuk egyik tanítványunktól az alábbi levelet, melyben arról ír, miben segített neki az úszás:

A kapcsolatom az úszással kényszerből indult. 43 évesen olyan stádiumba került a gerincsérvem - zsibbadt a bal karom, a fejem nem tudtam teljesen elfordítani -, hogy az orvos műtétet javasolt. Az ettől való félelem - illetve a felszedett 15 kg súlyfelesleg - motivációt adott arra, hogy a további sajnálkozás, nyavalygás helyett valami aktív mozgást keressek, amivel talán rendbe hozhatom az évek alatt elrontott egészségemet. Ekkor találtam rá Owolabi Gabi felnőtt úszástanfolyam hirdetésére.

Mivel az orvos is ezt az utat javasolta - de úszástudás hiányában mindig kerültem a témát -, úgy gondoltam egy estét megér.

Ilyenkor az ember tele van előítéletekkel - öreg vagyok, ciki, kik járnak oda, mit gondolnak rólam, stb. Most már tudom, ez butaság, köze nincs a valósághoz! :-) Erőt vettem magamon, vettem egy úszósapkát - a legolcsóbbat -, fogtam a strandon menő piros hosszú szárú sortomat, egy régi úszószemüveget és lementem az első edzésekre. Január 6-a volt, 19:00.

Egy kb. nyolc fős vegyes korosztály (30-65 éves) csapat gyülekezett Gabi körül, aki kedvesen fogadott, majd bemutatott. Az edzés kicsit másképpen alakult, mint ahogy gondoltam. Vidám hangulatú, egymást segítő felnőttekkel találkoztam. Gabi mindenkivel foglalkozott külön-külön is. Kis idő elteltével így könnyű volt feloldódni és a feladatokra koncentrálni. A végére elfáradtunk, de azért a játékos vízilabdán mindenki maradt. Elszántan küzdött egymás ellen a két csapat...

A következő edzéseken egyre jobban éreztem magam. Az úszás egyre jobban ment, bár sokszor voltak mélypontok. Ilyenkor Gabi segített a technikai részekben, a csapat "kemény magja" meg lelkesített. Néhány hét után elmúlt a károm zsibbadása. Igyekeztem kicsit korábban menni, hogy az edzés előtt még tudjak gyakorolni. Február második felében már elmúlt a víztől való félelmem is. Néhányunkkal Gabi az edzés után is ott maradt gyakorolni egészen zárásig. :-) Ilyenkor a mélyvízben  gyakoroltunk. Szuper volt! 

Eljött az idő, amikor úgy ereztem hétvégenként is le kell mennem gyakorolni. Ilyenkor a legszélső pályán, a fal mellett küzdöttem az elemekkel. Áprilisra - ahogy Gabi ígérte - már úsztam. Ez annak is volt köszönhető, hogy Gabi látta, hogy néhányunknál már előrehaladottabb a tanulási folyamat, így nekünk többször adott eltérő edzés feladatokat segítve a gyorsabb tanulást.

A "kemény mag" is egyre jobban összekovácsolódott, segítettünk, motiváltuk egymást. Tavasz végére, már a hétvégi extra edzést is együtt csináltuk. :-) A tanfolyam végén megbeszéltük, hogy folytatjuk... Így is lett!

Így történt, hogy a kényszer hozta út megváltoztatta az életemet.  A piros rövid szárú sortot és kopott szemüveget lecseréltem új felszerelésére, mivel mar nem a kényszer ami motivál, hanem az igény a rendszeres mozgásra. Életem részévé vált az úszás.

Ha nem is tökéletesen, mint a profik, de tudok úszni. Azt is látom már, hogy van még hova fejlődni. De nem félek már a víztől, elmúlt a karomban érzett zsibbadás. Közérzetem, kondícióm lényegesen jobbá vált. Megszabadultam 14 kg súlyfeleslegtől, de kaptam helyette sok szép élményt és pár barátot Gabi és néhány edzőtársam személyében. A tanfolyam számomra olyan jól sikerült, hogy most heti 3-4 alkalommal úszok, alkalmanként 2-3 km-t.

Köszönet érte!

A mai rohanó világunkban egyre kevesebb időnk van foglalkozni magunkkal, az egészségünkkel. Ezt mindnyájan tudjuk, de én is csak akkor vettem komolyan, amikor már majdnem késő volt.

Az úszás mindenki számára szükséges, megtanulható mozgás. Nem megy egyik napról a másikra, de Gabi edzésein mindenkinek lehetősége van a jó hangulatra, személyre szabott figyelemre, ami az eredményességet segíti. Ehhez, ha párosul a motiváció és szorgalom, garantált az eredmény néhány hónapon belül. :-)

Ha nem akar lemaradni az úszásoktatásról, jelentkezzen minél előbb!

Jelentkezés úszásoktatásra

Tetszett a bejegyzés? Oszd meg elsőként!

Iratkozz fel hírlevelünkre!